2017. szeptember 23., szombat

Ropogós észak

Ezt a receptet anyukám találta az interneten, és nagyon hamar a család kedvence lett. Egy finn lánytól származik, aki bele sem merek gondolni, hányszor csuklott már azóta, hogy hozzánk került ez a tökéletes, mindig ropogós, egészséges keksz, amiből mindig dupla adagot kell sütnöm...
Ez úton is köszönöm neki ezt a receptet, amit azóta kicsit a saját képünkre formáltunk.
Itt találjátok meg a lányzót: http://ihankaikkikotona.blogspot.hu/
 
Finn keksz

 
Hozzávalók:
  • 50g vaj (!)
  • 1 dl barnacukor (!)
  • kb. 1 dl tönkölyliszt (vagy bármiféle teljes kiőrlésű)
  • 2 dl zabpehely
  • 1/2 cs sütőpor
  • 1 tk fahéj
  • 1 kk őrölt gyömbér
  • 1 kk őrölt szegfűszeg
  • 1 tojás
A vajat felolvasztom, félreteszem kicsit hűlni. Egy tálban összekeverem a cukrot, a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport és a fűszereket. Végül hozzáadom a tojást, majd az olvasztott vajat. Az egészet jól összekeverem, és kb. 10 percig hagyom állni.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. Egy tepsibe szilikonlapot teszek, és a tésztából kb. fél evőkanálnyi kis halmokat teszek egymás mellé. Túlságosan nem kell lelapítani a halmocskákat, és túl közel sem jó rakni, mert sülés közben terpeszkednek és lapulnak maguktól is (egy 40x35-ös tepsiben maximum 20 fér el).
A tepsit a forró sütőbe tolom, ahol addig sütöm a kekszeket, míg szép barnák nem lesznek. Ha kész, kiveszem a tepsit, és kicsit hagyom hűlni, hogy szilárduljanak, majd egy spatulával szépen lepattintom őket a szilikonlapról. Ha kihűlt, mehet dobozba.

Itt van az ősz...

Bizony, a fullasztó, blokkoló, sokkoló nyár után alig pár hét alatt ősz lett. Olyannyira, hogy a szeptember végi időjárás október véginek látszik. Hideg van kint és bent. És ilyenkor ösztönösen nekifeszülök sütni, mert az nálam olyan hűvösebb napokra való dolog. Jönnek a jó fűszeres piték, sütik és kekszek, almásan, fahéjasan, diósan - és a KUGLÓF. Igen, a kuglóf régi szerelmem, elsők közt volt, amit megtanultam sütni. Annyira klasszikus, hogy szinte kötelező.
Ez a recept (némi módosítással) az Officina Nova gondozásában megjelent Édességek című szakácskönyvből származik, gyerekkorom és a boldog békeidők egyik legszebb olvasnivalójából. Igazi kalóriabomba, ünnepnapokra vagy nagyon várt hétvégi pihenésekre.
 
Az igazi kuglóf
 
Hozzávalók:
  • 500g liszt
  • 50 g friss vagy 2 cs szárított élesztő
  • 125 g cukor
  • 375 g vaj vagy margarin
  • 1, 2 dl langyos tej
  • 5 tojás
  • csipet só
  • 1 ek reszelt citromhéj
  • 150 g mazsola
  • porcukor
A lisztet egy nagy tálba szitálom, és a közepébe egy kis mélyedést nyomok. A langyos tej felébe beleszórok 1 tk cukrot, 1 tk lisztet, és belemorzsolom a friss élesztőt, vagy beleszórom a szárított élesztőt. Elkeverem, és konyharuhával letakarva hagyom kb. 15 percig, míg jól fel nem fut.
A vajat/margarint (vagy esetleg fele-fele) felolvasztom. Ha kicsit kihűlt (ne legyen forró), hozzáadom a többi tejet, cukrot, a sót, a tojásokat és a citromhéjat.
A liszt mélyedésébe beleöntöm a felfuttatott élesztőt és a vajas keveréket, majd egy kés élével jól összedolgozom. Az állaga hígabb lesz, mint a kelt tésztáknak szokott, de nem kell, hogy gyúrható legyen. A mazsolát forró vízben átmosom, és a tésztába keverem.
Egy nagyobb kuglófformát vastagon kivajazok, beleöntöm a tésztát, és konyharuha alatt addig kelesztem, míg majdnem kitölti a formát. 180°C-ra előmelegített sütőben, az alsó rácson tűpróbáig sütöm (kb. 1 óra).
 
Rendkívül finom lesz, így megéri a macerát és a sok-sok alapanyagot.
Ha különlegesebbre vágyunk, a mazsola mellett/helyett tehetünk hozzá 50 g vágott mandulát, és kandírozott citromhéjat is.

2016. augusztus 15., hétfő

Lustaság fél egészség

Nem ez a mottóm, az fix. De van, amikor jó kicsit kikukkantani a mókuskerékből, és beleszippantani abba, hogy csinálják azok, akik.. nos hát..., félig egészségesek...
Ez a sütemény maga a lustaság, a kényelmes élet megtestesítője. Igen, van, ahol úgy is hívják, hogy a lusta asszony sütije. Kulturáltabb megfogalmazás szerint bólyi túrós névre hallgat. Bárhogy nevezik is, a recept egy igazi főnyeremény.

Lusta túróslepény
Hozzávalók
  • 100 g margarin
  • 200g liszt
  • 220g porcukor (15 ek Süssili)
  • 1/2 cs sütőpor
  • 500 g túró
  • 1 cs vaníliáscukor
  • 7 dl tej
  • 2 tojás
  • pár csepp vaníliaaroma

A sütőt előmelegítem 175 °C-ra. Egy kb. 20x40 cm-es tepsit kivajazok a margarin felével. Igen, valóban sok, épp addigra leszek kész vele, mire leszakad a karom.
Egy nagyobb tálban alaposan összekeverem a lisztet, a cukrot (vagy édesítőport) és a sütőport, majd a keverék felét egyenletesen belehintem a kivajazott tepsibe. Erre rámorzsolom a túrót, megszórom a vaníliáscukorral, majd szépen egyenletesen ráhintem a maradék lisztes keveréket. A margarin másik felét szépen rávagdosom a tetejére, nagyjából egyenletesen elosztva.
A tojásokat kissé felverem, majd hozzáöntöm a tejet, és az egészet ízesítem egy kis vaníliával. Az öntetet szépen ráöntöm a "tésztára", úgy, hogy lehetőleg mindenhol befedje. Ha kis foltocskák maradnak, az sem baj.
Ügyesen egyensúlyozva beteszem a sütőbe, és addig sütöm, míg szép, aranybarna színe lesz.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg a receptben csak 3, 5 dl tej szerepel, de nagyanyám mondta, hogy öntsem bátran a tejet, mert az nem lesz elég. Így hát menet közben annyira felbátorodtam, hogy ma már a dupláját használom, de azért, mert én úgy szeretem, ha nagyon lágy, szinte felfújt-szerű az állaga.
Az eredeti receptben szerepel mazsola is, amit a túróra kell hinteni. De múltkor nem volt itthon mazsolám, és annyira finom volt nélküle is (arról nem is beszélve, hogy mennyien nem szeretik), hogy nem hiányoltam belőle azóta sem.
Érdemes lehet kipróbálni az eredti arányokkal is, mert ízlések és pofonok, és az én variációm tényleg elég lágy, de langyosan, ilyen zuzorkásan, így csodálatos!!!

Nyáridő

Nem szeretem a nyarat. Mindig ámulattal hallgattam, amikor valaki arról beszélt, hogy milyen csodajó dolog a forró nyár, a napozás, a pancsi. Ha választhatnék, inkább a ködös Albion. Na de ez van, ott kell virágozni, ahova ültettek...
A nagy melegben sokszor megakad a lemez, és újra meg újra ugyanazokat az ételeket készítem. Egyszerűek, rutinból mennek és megunhatatlanul finomak. Most ezekből mutatok be párat.
A szívem csücske a leveles tészta. Egyszerűen maga a csoda! Édesen, sósan, csavarva, tekerve, töltve és megkenve, ropogósan és puhán, egyszóval BÁRHOGYAN! Nagyon szeretem az Aldi fagyasztott levelestésztáját. Praktikus, hogy hat lapocska van benne, könnyű vele tervezni, számolni, dolgozni, ha Kakaós csigáról vagy Fokhagymás csigáról, Almás-karamellás párnácskáról vagy pedig Fűszeres csavart rúdról van szó. A másik variáció az Auchan gondozásában megjelenő egy darab (szintén 500 grammos) vaskos, fagyos leveleslap, amit a Sajtos croissant-hoz vagy a Hagymás-sajtos burgonyalepényhez használok.
Íme a leveles-sorozat egyik szereplője, ez a tökéletes sós vendégváró.

Fokhagymás csiga

Hozzávalók
  • 1 csomag fagyasztott leveles tészta (6 lapos)
  • 3 ek margarin
  • 1 csapott tk só
  • 1 csapott tk fokhagymapor
  • 100 g reszelt sajt
  • 1 tojás a tetejére

A sütőt előmelegítem kb. 190 °C-ra. A margarint habosra keverem a sóval és a fokhagymaporral, majd belekeverem a reszelt sajt felét.
A felengedett levelestésztát szétszedem lapjaira, és a fokhagymás krémet elosztom kb. hat részre. Minden lapot megkenek a krémmel úgy, hogy az egyik rövidebb oldal szélén kimaradjon 2 cm, hogy mikor tekerem, ne másszon ki a töltelék. A rövidebb oldaltól tekerem őket fel, majd a találkozásnál kicsit összecsipkedem a tésztával a szélét, hogy ne tekeredjen nagyon ki sütés közben. A feltekert kis rudakat 4 részre vágom, és szilikonos sütőlapra fektetem a csigákat. A tojást felverem, és megkenem a csigák tetejét és az oldalát is, amennyire lehet. Végül megszórom a tetejüket a megmaradt sajttal, és röpülnek a sütőbe, míg szép pirosak nem lesznek.

Kekszekhez vajat vagy kókuszzsírt, más süteményekhez kockamargarint, a maszatolós krémekhez, mint ez is, valamilyen teljesen egyszerű, mezei kenhető margarint használok, mert sokkal könnyebb vele dolgozni.

2016. február 19., péntek

Hétvégi gondtalanság

Minden hétvégi főzőcske olyan jó érzés. Legalábbis, amíg tervezi az ember: Igen, 8-kor, de legkésőbb 9-kor mindenképp felkelek, és sitty-sutty feldobom főni a levest, aztán valami jó kis reggeli, de nem ám a hétköznapi "te jó ég, 11 óra, és még nem ettem egy falatot sem", aztán hamar egy sütemény, mert anélkül nem ebéd az ebéd, főleg nem hétvégén, aztán gyorsan nekilátok valami "főfogásnak", azért utoljára, hogy minden friss és meleg legyen, aztán jaj, de jó, ma dél és egy között leülünk enni, aztán gyorsan elpakolok, aztán egy kávé, és délután - hát délután bármi lehet: lazíthatok, eltehetem a félig már elpárolgott, ősszel beszerzett almákat kompótnak, de akár szundikálhatok is. Hát igen, ilyen egy ideális hétvége.
Ez pedig a reális hétvége: Uramisten, fél 11?!, gyorsan egy kávét, ó, de klassz, a macska rápisilt a fürdőszobaszőnyegre, bedobom a gépbe, ja, nem, tegnap este nem teregettem ki, gyorsan megiszom a maradék kávét (de jó hideg), negyed tizenkettő, gyorsan a levest, biztos süssek valamit? igen, megint krumpli lesz, az gyorsan megvan, na jó, megsütöm a sütemény is, most már úgyis mindegy, fél három előtt nem eszünk, ebéd!!!, aztán félálomban bepakolom a mosogatógépet, megint egy kávé, kiteregetek, végre berakom a szőnyeget, ó, néhány órai munkám maradt a hétről, remélem az esti film előtt végzek, nem, mindegy, már úgyis láttam, de a végét jó volt újra megnézni.
Hát igen. Az esetek többségében ez a helyzet, de azért van, amikor nem. Bárhogy is, ez a sütemény az ilyen napokba is belefér.
Ezt a piskótatorta-alapot anyukám ötgyerekes barátnőjétől tanultam, ahol szempont a mérsékelt költség és a gyorsaság, úgyhogy ez a tortaalap minden szempontból tökéletes. Köszönöm, Eri! A rávaló pedig szabadon variálható. Én nagyon szeretem ezt a változatot, mindenféle gyümölccsel.

Epres-túrós piskótatorta

Hozzávalók:
A tészta
  • 16 dkg liszt
  • 1/2 cs sütőpor
  • 12 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 12 dkg margarin
  • 1 kispoharas joghurt
  • 1 ek reszelt citromhéj
A krém
  • 50 dkg túró
  • 1 kis dobozos habtejszín
  • cukor
  • vaníliaaroma
  • 2 nagy marék gyümölcs
A sütőt 170 °C-ra előmelegítem. A margarint megolvasztom. Egy ecsettel annyit veszek ki belőle, amennyivel a tortaformát kikenem.
A cukrot (vagy édesítőszert, én Süssina vagy Pötyi port használok, abból 1 ek kb. 1, 5 dkg cukornak felel meg) habosra keverem a tojással, hozzáadom a margarint, a joghurtot és a citromhéjat, és szép egynemű krémmé keverem. A lisztet összeszitálom a sütőporral, és mehet a tojásos krémhez. A tésztát alaposan összekeverem. A kivajazott gyümölcstorta-formát meghintem zsemlemorzsával, és egy kanállal szépen belesimítom a tésztát. Mivel a massza viszonylag sűrű, óvatosan kenem szét a formában, hogy ne szedjem le róla a morzsát.
A formát sütőbe tolom, és kb. 50 perc alatt megsütöm. Ha kész, kiborítom a formából, és rácsra teszem. Míg hűl, elkészítem a krémet.
A tejszínt egy csipet cukorral kemény habbá verem. A túrót egy nagyobb tálban összekeverem a tetszőleges mennyiségű cukorral, a vaníliaaromával, majd hozzáadom a felvert tejszínt is. Az egész krémet alaposan kikeverem, és a kihűlt tortaalapra halmozom. Jó nagy kupac lesz, de így van rendjén. Végül a megmosott és feldarabolt gyümölcsöt a tetejére pakolom, és kész is!

2015. szeptember 20., vasárnap

A csodamasina

Lassan két hete, hogy egy régi ismerősünk költözni kezdett. Egy életet kellett bedobozolni - nem először, de talán végre utoljára. Mentünk hát segíteni, két napot dobozoltunk vele (amolyan Tóthék formán).
Szép lassan előkerült az a sok minden, ami most nagyobb meglepetésnek bizonyult, mint amikor még igazi ajándék volt; előkerültek az üvegekbe zárt, töpörödöttre aszalódott lekvárok és öntudatra ébredt zölddió-befőttek; és előkerültek azok a háztartási gépek, amikkel csak többen vagyunk otthon, mert egyszerűbb az élet nélkülük.
Ezt a nézetet osztotta a tulajdonosuk is, így került hozzánk a kenyérsütő gépe. Amint alaposabban szemügyre vettem, beleszerettem. Rákerestem a neten a használati utasításra, amit (a szlovák nyelvű gombokat leszámítva) igazán egyszerű volt értelmezni. Kerestem recepteket is, és kiválasztottam a legszimpatikusabbat. Hááát, nem nyert. Aztán vettem előre bekevert kenyérlisztet - könnyű volt vele dolgozni, hiszen csak belezuttyintottam a gépbe a felét, meg egy kis vizet, aztán ennyi volt. De megint arra jutottam, hogy mégiscsak az a legjobb, ami tisztán hazai. Úgyhogy kikísérleteztem egy saját variációt, és nagyon-nagyon jó lett: jó kis izmos, de könnyű, szépen szeletelhető és finom!
Szóval, ha kenyérsütő gépben készül a kenyér, nagyon fontos a hozzávalók sorrendje, már tudniillik az, hogy milyen sorrendben tesszük őket bele a gépbe. A következő recept hozzávalói a belevalók sorrendjében szerepelnek.
Íme:
 
Magos házi kenyér
(Kenyérsütő gépben)
 
Hozzávalók:
  • 300 ml víz
  • 1 ek só
  • 2 ek olaj
  • 500 g liszt (fele világos, fele vegyes)
  • 1 ek búzasikér
  • 1-2 marok magkeverék (elhagyható)
  • 1 ek római kömény (elhagyható)
  • 1 cs szárított élesztő
 
A hozzávalókat a fenti sorrendben beleteszem a kenyérsütő gépbe (a lisztet mindig szitálom). Klasszikus programon sütöm, nagy kenyérként, sötét színűre sütve.
Az utolsó kelesztési idő után utoljára nyithatom ki a gép tetejét, különben összeesik a kenyérke. A tésztám tetejét bevagdosom, megkenem egy kis vízzel, szórok rá egy kis magfélét, végül egy kis lisztet szitálok rá (csak az esztétikum kedvéért), aztán hagyom, hogy lefusson a program (a teljes ideje 3:30).
Ha kész, egy kicsit hagyom pihenni, majd kiműtöm a formából.
 

2015. augusztus 29., szombat

Ünnepekre

A most következő torta klasszikus ünnepi édesség. És amellett, hogy mutatós, könnyű elkészíteni - kezdőknek is. Ezt bizonyítja egy barátnőm esete is, aki nálam tanult meg sütni ezt meg azt. Ezt a tortát is. Elmondása szerint nagyon finoman készíti, bár az ő variációjában a dolog elengedhetetlen része, hogy a torta alját odaégeti. Ez az eredeti receptben nem szerepel...
 
Diós gesztenyetorta
 
Hozzávalók:
A tészta
  • 8 db tojás
  • 30 dkg cukor
  • 1 dl víz
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 1/2 cs sütőpor
A krém
  • 25 dkg Rama vajas
  • 50 dkg gesztenyemassza
  • cukor, rum
 
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tojások fehérjét kemény habbá verem. A tészta többi hozzávalóját összekeverem, majd óvatosan beleforgatom a tojáshabot is. Egy kb. 20 cm átmérőjű, magasabb falú tortaformát kivajazok, kilisztezek, és beletöltöm a tésztát. 25 percig sütöm, majd 15 °C-kal csökkentem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöm. (Közben érdemes többször is ellenőrizni, nehogy odaégjen!)
A krémhez a Ramát a gesztenyepürével (és ha nem elég édes, cukorral) és egy kis rummal habosra keverem.
Ha megsült a tészta, rácsra teszem hűlni, majd három egyenlő vastagságú lappá vágom. A krémet három részre szedem. Az első adaggal megkenem az első tortalapot. Erre mehet a második tortalap, amire rákenem a második adag krémet. Végül az egészre ráteszem a torta tetejét, és a maradék krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is.
Díszítésnek egész diókat és némi keserű kakaóport használok. Tejszínhabbal tálalom.