2015. szeptember 20., vasárnap

A csodamasina

Lassan két hete, hogy egy régi ismerősünk költözni kezdett. Egy életet kellett bedobozolni - nem először, de talán végre utoljára. Mentünk hát segíteni, két napot dobozoltunk vele (amolyan Tóthék formán).
Szép lassan előkerült az a sok minden, ami most nagyobb meglepetésnek bizonyult, mint amikor még igazi ajándék volt; előkerültek az üvegekbe zárt, töpörödöttre aszalódott lekvárok és öntudatra ébredt zölddió-befőttek; és előkerültek azok a háztartási gépek, amikkel csak többen vagyunk otthon, mert egyszerűbb az élet nélkülük.
Ezt a nézetet osztotta a tulajdonosuk is, így került hozzánk a kenyérsütő gépe. Amint alaposabban szemügyre vettem, beleszerettem. Rákerestem a neten a használati utasításra, amit (a szlovák nyelvű gombokat leszámítva) igazán egyszerű volt értelmezni. Kerestem recepteket is, és kiválasztottam a legszimpatikusabbat. Hááát, nem nyert. Aztán vettem előre bekevert kenyérlisztet - könnyű volt vele dolgozni, hiszen csak belezuttyintottam a gépbe a felét, meg egy kis vizet, aztán ennyi volt. De megint arra jutottam, hogy mégiscsak az a legjobb, ami tisztán hazai. Úgyhogy kikísérleteztem egy saját variációt, és nagyon-nagyon jó lett: jó kis izmos, de könnyű, szépen szeletelhető és finom!
Szóval, ha kenyérsütő gépben készül a kenyér, nagyon fontos a hozzávalók sorrendje, már tudniillik az, hogy milyen sorrendben tesszük őket bele a gépbe. A következő recept hozzávalói a belevalók sorrendjében szerepelnek.
Íme:
 
Magos házi kenyér
(Kenyérsütő gépben)
 
Hozzávalók:
  • 300 ml víz
  • 1 ek só
  • 2 ek olaj
  • 500 g liszt (fele világos, fele vegyes)
  • 1 ek búzasikér
  • 1-2 marok magkeverék (elhagyható)
  • 1 ek római kömény (elhagyható)
  • 1 cs szárított élesztő
 
A hozzávalókat a fenti sorrendben beleteszem a kenyérsütő gépbe (a lisztet mindig szitálom). Klasszikus programon sütöm, nagy kenyérként, sötét színűre sütve.
Az utolsó kelesztési idő után utoljára nyithatom ki a gép tetejét, különben összeesik a kenyérke. A tésztám tetejét bevagdosom, megkenem egy kis vízzel, szórok rá egy kis magfélét, végül egy kis lisztet szitálok rá (csak az esztétikum kedvéért), aztán hagyom, hogy lefusson a program (a teljes ideje 3:30).
Ha kész, egy kicsit hagyom pihenni, majd kiműtöm a formából.
 

2015. augusztus 29., szombat

Ünnepekre

A most következő torta klasszikus ünnepi édesség. És amellett, hogy mutatós, könnyű elkészíteni - kezdőknek is. Ezt bizonyítja egy barátnőm esete is, aki nálam tanult meg sütni ezt meg azt. Ezt a tortát is. Elmondása szerint nagyon finoman készíti, bár az ő variációjában a dolog elengedhetetlen része, hogy a torta alját odaégeti. Ez az eredeti receptben nem szerepel...
 
Diós gesztenyetorta
 
Hozzávalók:
A tészta
  • 8 db tojás
  • 30 dkg cukor
  • 1 dl víz
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 1/2 cs sütőpor
A krém
  • 25 dkg Rama vajas
  • 50 dkg gesztenyemassza
  • cukor, rum
 
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tojások fehérjét kemény habbá verem. A tészta többi hozzávalóját összekeverem, majd óvatosan beleforgatom a tojáshabot is. Egy kb. 20 cm átmérőjű, magasabb falú tortaformát kivajazok, kilisztezek, és beletöltöm a tésztát. 25 percig sütöm, majd 15 °C-kal csökkentem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöm. (Közben érdemes többször is ellenőrizni, nehogy odaégjen!)
A krémhez a Ramát a gesztenyepürével (és ha nem elég édes, cukorral) és egy kis rummal habosra keverem.
Ha megsült a tészta, rácsra teszem hűlni, majd három egyenlő vastagságú lappá vágom. A krémet három részre szedem. Az első adaggal megkenem az első tortalapot. Erre mehet a második tortalap, amire rákenem a második adag krémet. Végül az egészre ráteszem a torta tetejét, és a maradék krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is.
Díszítésnek egész diókat és némi keserű kakaóport használok. Tejszínhabbal tálalom.

Curriculum vitae

Azt hiszem, csak nyertem volna azzal, ha ezt a napot kihagyom. Vagy legalábbis semmit sem veszítettem volna vele - illetve nélküle. A kis életem játékszabályai szerint minden kudarcom minimum 3 pontot ér, míg két siker is alig tesz ki 1 pontocskát. Ma jó sok pontot gyűjtöttem az első oszlopba...
A reggeli tervezet egy szélesjókedvű befőzősnap volt. Hát nem jött össze.
Az első téliesítéses program a paradicsom aszalás volt sütőben. És persze a mai 30 °C-nál mi egy érző kebelnek, ha 8-10 órán keresztül 70 °C-ot fűtök bele a konyhába a résnyire nyitott sütőből... Szerencsére nem volt elég türelmem a dologhoz, így el is olvastam a szakácskönyv rám vonatkozó megjegyzését, idézem: "Valami nem sikerült? Ha a paradicsom [...] égettnek tűnik, [...] Dobjuk ki, és legközelebb alacsonyabb fokozatra állítva a sütőt, sűrűn ellenőrizve próbálkozzunk újra!" Hogyne. A következő próbálkozásom egy Gorenje aszalógép lesz. Majd referálok.
Végül minden kis kókadt, égett paradicsomot lecibáltam a sütőrácsról, üvegbe tettem, és friss fűszeres-fokhagymás olajat öntöttem rá. Nem is olyan vészes a látvány. Ha ehető, megosztom.
A következő akcióm egy réges-régi, eleddig mindig működő szakácskönyv Narancsos karottalekvárja volt. Teljes kudarc lett, bele is került a csatornába...
Végül pedig egy pofonegyszerű szilvalekvárt készítettem el rosszul, mert nem főztem elég ideig, és ugyan a színe se jött meg (kakaóbarna volt), de legalább  nyers is maradt. Ezt persze csak akkor konstatáltam, amikor már a teli üvegek a fejük tetején álltak. Így minden üveg tartalma ment vissza a lábosba újra rotyogni, az üvegeket pedig moshattam ki megint. De a végeredmény nagyon finomra sikerült, a szilva megfőtt, és csodaszép mélybordó színe lett. Aztán rájöttem, hogy a szilva a ludas, mert én nem ilyenből szoktam főzni a lekvárt, de mostantól ezzel is meg tudok küzdeni.
Szóval ilyen egy csöndes, augusztusi szombat nálam.

2015. augusztus 1., szombat

Nyárbefőtt

Rettentően élvezem, hogy minden olyan érik, ami elrakható, befőzhető, savanyítható és fagyasztható télire. Azt hiszem, ez a nyár egyetlen olyan mozzanata, ami elviselhetővé teszi ezt az évszakot. Meg persze az olyan esték, mint a mai: 23 °C a tetőtérben, Kék Hold az égen (vagyis ma van az idei plusz egy telihold - most olvastam...), és önkéntes filmmúzeum - jelen esetben a klasszikus Kleopátra Elizabeth Taylor-ral. És nem utolsó sorban az a tény, hogy a mai napon sikerült tartósítanom a nyarat -  5 kis üvegnyi lekvár személyében.
Íme:
 
Sárgadinnye lekvár
 
Hozzávalók:
  • 2 átlagos méretű sárgadinnye
  • 5-6 db alma
  • 20 dkg cukor
  • egy fél citrom leve
  • pár csepp vaníliaaroma
  • 1 cs Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1
  • 1 dl víz
 
A receptben azért nem szerepel a gyümölcsök konkrét mennyisége súlyra, mert az összes, tiszta tömeg (hámozva, magozva) a fontos. Ez 1250 gramm. Itt a "fő gyümölcs" a sárgadinnye, így ehhez igazítom az alma mennyiségét.
Tehát először is szépen kimosom az üvegeket, és egy tepsibe állítom őket. Ennyi lekvárhoz 5-6 kisebb üveg elég. A tepsit félig felöntöm vízzel, és felrakom a tűzhelyre, hogy csendesen forrni kezdjen, ezzel csírátlanítva az üvegeket.
A gyümölcsöket felkockázom, lemérem (1250 gramm!) és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzáadom a cukrot (én folyékony édesítőszert használok), a fél citrom levét és a vaníliaaromát, majd botmixerrel teljesen egynemű péppé turmixolom. Ezután beleszórom a Dzsemfixet, jól elkeverem, majd hozzáöntöm a vizet, és ezt is elkeverem. 
A pépet felrakom a tűzhelyre nagy lángra, és felforralom. Ha már szépen bugyog, még 1-3 percig, folyamatosan kevergetve forralom. Ha kész, egy tölcsér segítségével az üvegekbe kanalazom a lekvárt. Amikor ezzel is megvagyok, elzárom az üveges tepsi alatt a lángot, és óvatosan rácsavarom az üvegekre a tetőket. Ha ez is kész, egy konyharuhával kiemelem az üvegeket a vízből, még jobban rájuk szorítom a tetejüket, és minimum 5 percre fejre állítom őket.
Ha már megfogható hőmérsékletűek, szépen kicsinosítom az üvegeket, és röpülnek is a spejzba!
 
Ezt a lekvárt annak ajánlom, aki igazán szereti a sárgadinnyét, mert így ízesítve még esszenciálisabb lesz az íze, mint egyébként. Foszlós, vajas kiflivel nincs az a mennyiség, amit meg ne tudnék enni belőle.
Ez a recept azért Dzsemfixszel készül mert így 1. nagyon gyors; 2. nem fő szét semmi, így az íze és a vitamintartalma is megmarad; 3. édesítőszerrel is elkészíthető. Minden lekváromat így készítem.

2015. július 29., szerda

Egy boldog reggel

Amikor reggelente lebódulok a konyhába, kitapogatom a kannát és felteszem a vizet a kávéhoz. Miután félálomban megiszom a felét, jön a kérdés: Mi legyen a reggeli? Van, amikor a kávé másik fele nyer. De amikor kevésbé döcögős a kezdet, és már reggel kedvem van konyházni, jönnek ezek a tüneményes picike palacsintafalatok.
 
Mini palacsinták
 
Hozzávalók:
  • 120 g liszt
  • 1 kk sütőpor
  • 2 kk cukor
  • 1 tojás
  • 1 ek olvasztott vaj
  • 1, 5 dl tej
  • 4 kk olaj
 
A lisztet egy tálba szitálom, majd hozzáadom a többi hozzávalót, és kézi habverővel meglehetősen sűrű, sima palacsintatésztává keverem. Egy vastagabb aljú serpenyőt nagyon vékonyan kiolajozok, és felteszem a tűzhelyre melegedni. Ha már elég meleg, egy evőkanállal kb. 4-5 kicsi palacsintát csurgatok bele, amit vastagabbra hagyok, mint egy szokványos palacsinta. Közepes lángon nagyjából 2 percig sütöm, aztán megfordítom őket, és még 1 percet sütöm a másik felét is.
Kb. 14-16 palacsinta lesz belőle.
 
Lekvárral és tejszínhabbal tálalom.

Segítség? Elfogadom!

Hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy valami vagy fekete vagy fehér (leginkább fekete...). Ily módon a főzőcskével is úgy vagyok, hogy ha már főzök, az a biztos, ha én állítom össze a dolgokat, és nem előre bekevert/kikevert ezt meg azt veszek, akkor sem, ha segítség, hogy gyorsabban elkészüljek. De az ATAISZ névre hallgató termékcsalád meggyőzött. Bioboltokban kapható, és sok jó tulajdonsággal rendelkezik: 1. hazai forgalmazású; 2. nagyon jó az ára; 3. természetes, mindenmentes; 4. bő a termékválaszték. Több típusú termékük van: a reggeli zabkásától az olajokon át egészen a sós és édes tésztafélékig. Most a Lepények család egyik tagját, a Pizzatészta alap - fokhagymás sütnivalót mutatom be. Ezt én kis lepénykéknek készítem el, mert a tökéletes pizzatészta azért mégiscsak az, amit én keverek ki - Stahl Judit útmutatásait gondosan követve. Egyszer majd bővebben arról is.
 
Fokhagymás lepénykék
 
Hozzávalók:
  • 1 cs (500 g) ATAISZ Pizzatészta-alap fokhagymás
  • 2, 5 dkg élesztő
  • 1 kk cukor
  • 3 dl langyos víz
  • 1 ek olaj
  • só, bors
  • szárított bazsalikom
 
Az élesztőt a cukorra a langyos vízben felfuttatom. Egy nagy tálba szórom a Pizzatészta-alapot, hozzáadom az olajat és végül a felfuttatott élesztőt. Egy kés élével összekeverem morzsásra, majd kézzel összegyúrom. Letakarom egy tiszta konyharuhával, 30-40 percig hagyom kelni.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A tésztából lisztes kézzel egy maréknyit kiveszek, és széthúzogatom, hogy kis lepény legyen belőle. Vékonyan kiolajozott sütőlapra teszem a lepénykéket, megszórom őket sóval, borssal, bazsalikommal, és röpülnek a  sütőbe kb. 10-12 percre.

Ropogós és fűszeres

A most következő recept tökéletesen alkalmas a vendégvárásra vagy épp vendégeskedésre. Első blikkre nachos-ként aposztrofálják, de neeem, semmi nachos. Maximum az érzet, de az íze semmiképp. És amellett, hogy finom, mutatós is.
 
Pizza ízű kréker
 
Hozzávalók:
  • 250 g liszt
  • 50 g zsemlemorzsa
  • 50 g parmezán
  • 4 ek sűrített paradicsom
  • 1 dl buborékos ásványvíz
  • 4 ek olaj
  • 1 tk oregánó
  • 1 mk szódabikarbóna
  • só és bors
 
Külön összekeverem a száraz és külön a nedves hozzávalókat, majd a nedveshez adom a szárazat. Először egy kés élével morzsásra keverem, majd kézzel rugalmas tésztát gyúrok belőle. Fóliával letakarom az illatos narancsszínű tésztát, és 30 percre hűtőbe teszem.
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tésztát kb. 4 részre bucira, mert így könnyebb lesz vele dolgozni. Lisztezett felületen 2-3 milliméteresre nyújtom a bucikat, és derelyeszaggatóval csinos háromszögeket kanyarítok belőle. Vékonyan kiolajozott tepsire teszem őket, viszonylag közel egymáshoz, mert nem nagyon nőnek meg sülés közben. Kb. 15-20 percig sütöm, de folyamatosan figyelek rá, mert a ha túl vékony a tészta, hamar odakap.
 
Ehhez a ropogtatnivalóhoz mindig készítek mártogatóst is. Ez igazán nem nagy ügy: egy papírdobozos natúr paradicsompürét sóval, borssal, fokhagymaporral, friss bazsalikommal, rozmaringgal és oregánóval ízlés szerint összekevergetek, és már kész is!

2015. július 26., vasárnap

A nagy Ő

Ha az ember az élete bármely területén rátalál az igazira, az olyan, mintha végre a helyére döccenne. Talán erre mondják, hogy sínen van. Hát én így voltam ezzel a zsömlével. Ez egy szénhidrátcsökkentett-csodarecept, amit anya talált az interneten, sajnos nem tudom, hol - de a hölgynek, aki ezt megosztotta, örök hálám.
Nem egy klasszikus, fényesre lakozott zsömlerecept, de rendkívül finom és rendkívül gyors. Mi kell még?!
 
A(!) zsömle
 
Hozzávalók:
  • 200 g fehér tönkölyliszt
  • 150 g teljeskiőrlésű liszt
  • 100 g zabpehely
  • 2 kk barnacukor
  • 2-3 kk só
  • 1 cs (7g) szárított élesztő
  • 4 dl langyos víz
  • 1 ek olaj
 
A lisztet átszitálom egy nagy tálba, és a többi hozzávalót hozzáöntöm. Egy kés élével összedolgozom. Akkor jó, ha olyan az állaga, mint egy sűrűbb nokedlinak. Az egészet letakarom egy tiszta konyharuhával, és kb. egy órát kelesztem.
A sütűt 200 °C-ra előmelegítem. Egy nagy tepsit vékonyan kiolajozok, és egy evőkanál segítségével kb. 10-12 zsömlehalmot kanalazok rá. A tetejüket megszórom liszttel, egy csipet sóval és frissen őrölt borssal vagy római köménnyel. Addig sütöm, míg szép barnák nem lesznek a zsömlék.
 
Frissen, forrón, vajjal... Hmmm...

A nyár igazi íze

Ha nyár, akkor kovászos uborka! Nagyon szeretem azt a kellemesen savanykás, jó sós, ropogós savanyúságot. Akárhonnan nézem, a nagyanyám receptje a legjobb. Ezt az is bizonyítja, hogy a csupán 10 éve vidéken élő mamámtól kérik ezt a receptet az amúgy páratlanul jól sütő-főző, zavarba ejtően praktikus és kreatív falusi mámikák.
 
Kovászos uborka
 
Hozzávalók (kb. egy 5 literes üveghez):
  • 3 kg kovászolni való uborka
  • 1-1, 5 púpos ek só
  • 2 liter langyos víz
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 2-3 szál kapor
  • 1 szelet pirított kenyér
 
Az uborkát alaposan megmosom, és (ha igazi falusi) egy teljesen új mosogatószivaccsal ledörzsölöm róla a kis szőröket. Újból leöblítem őket. Minden uborka mindkét végét levágom, hogy ne legyen keserű, és kereszt alakban, hosszában, majdnem az uborka feléig bevágom, szintén mindkét oldalról. Az így előkészített uborkákat szép szorosan egymás mellé állítva belepakolom egy előzőleg alaposan, mosogatószerrel kimosott és forró vízzel elöblített 5 literes befőttesüvegbe. Ha mind bent vannak, közéjük dobálom a megtisztított fokhagymagerezdeket és a kaporszárakat. Amikor mindennel elkészültem, a langyos vízbe keverem a sót, és leöntöm vele az uborkát úgy, hogy ellepje.
A kenyérszeletet megpirítom, és óvatosan betuszkolom az üveg (ilyenkor túl szűknek bizonyuló) száján. Az üveg tetejére egy csészealjat teszek, arra pedig egy nagyobb követ, és mehet ki a teraszra e virágállványra a muskátlik közé. A jó meleg napsütésben 2-3 napa alatt beérik.
Ha kész, fogóval kiveszem az üvegből az uborkákat, leöblítem őket, és vagy egy másik kimosott üvegbe, vagy műanyag, zárható ételtároló dobozba teszem. A levét textilen átszűröm, és felöntöm vele az uborkákat. Hűtőben pár hétig eláll.
 
Fontos rendszeresen ellenőrizni az érő uborkát, mert a kenyér hamar penészedni kezdhet. Akkor jó, ha az üde fűzöld színből átvált kellemes olívzöldre az uborkák színe, a leve pedig bemattul.
Idén először elkészítettem a téliesített változatot is. Mikor az uborkákat kiveszem, lemosom, akkor forró vízzel átmosott-öblíttet, kisebb üvegekbe állítom őket, és egy vízzel félig lévő tepsibe rakom az üvegeket, majd tepsistül felrakom a tűzhelyre. Addig forralom, míg a víz zubogni kezd, az uborkák színe pedig megint élénkebb lesz. Eközben a kovászos levet szintén textilen átszűröm, és egy lábosban felforralom. Ha kész, rámerem az üvegekbe rakott uborkákra.
Az üvegek tetejére celofánt teszek, majd rácsavarom a tetejüket. Ha kihűltek, szépen kicsinosítom és felcímkézem az üvegeket.
Ez volt az első alkalom, hogy így is raktam el kovászos uborkát. A saját fejem után mentem, nem tudom, mennyire működik. Majd referálok.

Régi szép idők

Ez a recept a nagynénémtől származik - abból az időkből, amikor a muffin még nem volt ekkora divat, ennélfogva a nevének kiejtése sem volt egyértelmű. Így ez a recept a családban úgy kering, ahogy a néném akkoriban nevezte: "Edit citromos möffinje".
 
Citromkrémes muffin
 
Hozzávalók:
A tészta
  • 300 g liszt
  • 1 cs sütőpor
  • 120 g porcukor
  • 2 ek reszelt citromhéj
  • 2 tojás
  • 2 kispoharas joghurt
  • 2-3 csepp vaníliaaroma
  • 100 g olvasztott vaj
A krém
  • 20 g puha vaj
  • 1 doboz natúr sajtkrém
  • 2 ek porcukor
  • 1 ek citromlé
 
A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A lisztet, a sütőport, a porcukrot és a citromhéjat összekeverem, majd hozzáadom a tojást, a joghurtot, a vaníliát és a vajat. A masszát vagy kapszlikba töltöm, és így mennek a muffinsütő formába, vagy magát a formát olajozom ki kicsit, és a már megsült muffinokat teszem kapszlikba (szerintem ez sokkal kényelmesebb, mert a tésztát nem kell kihámozni a papírból). A muffinokat kb. 10-12 perc alatt sütöm meg. Hagyom kihűlni (!).
A puha vajat, a sajtkrémet, a porcukrot és a citromlevet simára keverem, és a kihűlt "möffinek" tetejére halmozom. A krémre díszítésnek egy-egy apró citromszeletet teszek.
 
A krém ízesítése abszolút egyéni ízvilág-függő. Ezekkel az arányokkal kicsit fanyar lesz. Én mindig teszek a krémbe is egy kis vaníliát.
Nagyon finom, semleges ízű az Aldi által forgalmazott natúr sajtkrém.
 

Hűvösebb napokra

Olyan régen írtam már bejegyzést, és azóta annyira sok mindent készítettem, hogy nem is tudom, mivel kezdjem a sort. Mivel most hűvösebb nap van, ezt az inkább kicsit őszi, de családi klasszikus, Rózsi mamaféle meggyes vagy épp cseresznyés lepénykét osztom meg.
 
Meggyeslepény
 
Hozzávalók:
  • 250 g teljes kiőrlésű liszt
  • 250 g fehér tönkölyliszt
  • 1 tojás
  • csipet só
  • fél kocka élesztő
  • 100 g olvasztott margarin
  • 3 dl tej
  • 6 db mokkacukor
  • meggy
  • kristálycukor/Pötyi
 
Egy kis tejben  mokkacukorral felfuttatom az élesztőt. Beleöntöm az átszitált lisztbe, hozzáadom a csipet sót, az olvasztott margarint és a többi tejet. Egy tepsit vagy tortaformát kivajazok, kilisztezek, majd egyenletesen eloszlatom benne a tésztát. A tetejére tetszőleges mennyiségű meggyet szórok. Ezeket a kis meggyeket jó alaposan belenyomkodom a tésztába. Addig hagyom kelni, míg jó magasra nem nő, és a meggyek bele nem süppednek az illatos kelt tésztába.
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem, és mielőtt betolom atésztát sülni, megszórom a kristálycukorral vagy az édesítőszerrel. Mehet rá bőven, mert maga a tészta egyáltalán nem édes. Addig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz.
 
A tetejére mehet egy kis fahéj is, jót tesz neki. Mivel az egész tészta nem túl édes, ez inkább uzsonnakalács, vajjal, lekvárral és tejeskávéval körítve.
 

2015. június 3., szerda

Könnyű nyári ebéd

A cukkíni egy jó dolog. Olyan, mint az uborka, de azzal, hogy süthető, mégiscsak több. Most egy nagyon egyszerű kis receptet írok le, ami gyorsan elkészül, és könnyű a gyomornak is.

Nyári cukkíniebéd

Hozzávalók:
  • 1 db szép zöld cukkíni
  • 1 tojás
  • 1, 5 dl tej
  • 2 ek liszt
  • reszelt sajt
  • fokhagymapor, olaj
  • só, bors

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A cukkínit megmosom, megtörölgetem, és kb. 0, 5 cm-es szeletekre vágom. Egy kb. 20 x 20-as szögletes sütőformát vékonyan kiolajozok, és a cukkíniszeleteket két sorba, egymásra pakolom, méghozzá így: az első sort lerakom, azt megsózom, megborsozom, és meghintem egy kis fokhagymaporral. A cukkíni másik felét rápakolom az elsőre, és ugyanígy fűszerezem.
A tojást simára keverem a tejjel és a liszttel, egy kicsit megsózom, és meglocsolom vele a szeletelt, fűszeres zöldséget. Tetszőleges mennyiségű reszelt sajttal megszórom a tetejét, majd beteszem a sütőbe. Addig sütöm, míg szép, aranybarna színűre pirul rajta a sajt.

Köretnek vajon megpárolok zöldborsót és bébirépát egy kis sóval és fokhagymaporral.

2015. február 10., kedd

Ez van

Néha bírni kell a strapát. Én jelenleg (orvosi kényszer hatására) diétázom. Pontosabban számolom a körülöttem lévő sok-sok szénhidrátot. És bár én is odafigylek arra, mit főzök-sütök, anya lassan az őrületbe kerget a reformkonyhával. Persze igaza van, tudom én, és ha komolyan veszem, "Hogy azzá leszel, amit eszel", akkor még inkább. Na de van, amikor betelik a pohár, és hallani sem akarok korpákról, pelyhekről, darákról - csak egy hatalmas sajtoskiflit ennék (vagy kettőt), valami jófajta ömlesztett sajttal...
A következő recept viszont telitalálat. Reform, csökkentett szénhidrát-tartalmú és finom is!!!
Íme anya kölestortája:
 
Túrós kölespite
 
Hozzávalók:
  • 125 g köles
  • 2 dl víz
  • 3 dl tejszín
  • 4 tojás
  • 4 ek cukor
  • 250 g túró
  • 1 citrom reszelt héja
  • 35 g vaj
 
A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A kölest a vízzel és a tejszínnel megfőzöm. A tojások fehérjét kemény habbá verem, és félreteszem. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, a túróval és a reszelt citromhéjjal, végül belekeverem a langyos kölest. Hozzáadom a vajat, jól elkeverem benne, majd legvégül óvatosan beleforgatom a habbá vert tojásfehérjét.
Az egész masszát egy kivajazott, magas falú, kb. 18 cm átmérőjű tortaformába töltöm, majd kb. 40 perc alatt szép aranybarnára sütöm. Édes lekvárral tálalom.
 
Természetesen minden, ami ebben a receptben édes, az édesítőszerrel készül (4 ek cukor = 4 ek Pötyi por vagy 25 ml Süssili folyadék).

Ó, azok a 90-es évek!

Számomra a leginkább nosztalgikus, harmonikus és élhető időszak a 90-es évekre tehető. Szerettem, hogy az IKEA valódi, fából készült bútorokat gyártott; hogy kuriózum volt minden, ami nyugatabbról jött; hogy barnára festett faablakos, fehér kőporos házak vettek körül. Szerettem a Titkos kert-et, a Mesemondó-t, a fűrészporos tapétát. Szerettem a "Zambellit", ami mindezeket megtestesítette. Szerettem, ahogy anya és Edit gyűjtögették az újságból kiollózott (német nyelvű) recepteket, amik valahogy mindig finomabbak voltak, mint bármi itthoni.
Ez az érzés kerített hatalmába, amikor a legkedvesebb német nyelvű lakberendezési újságomból fordítottam és sütöttem meg ezt a receptet.
Íme:
 
Almás morzsatorta
 
Hozzávalók:
  • 800g alma
  • 3 ek cukor
  • 1 ek vaníliáscukor
  • fél citrom leve
  • 150 g liszt
  • 100 g őrölt mandula vagy dió
  • 75 g porcukor
  • 125 g vaj
 
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Egy tetszőleges sütőformát kivajazok (ez lehet több kisebb szuflés forma is, így több külön adagot lehet készíteni). Az almát meghámozom, negyedelem, kimagozom, majd apróra felkockázom. A cukorral, vaníliáscukorral és a citromlével összekeverem, és a kivajazott sütőformába terítem.
A morzsához összegyúrom a lisztet, a mandulát vagy diót, a porcukrot és a vajat, majd a két tenyerem közt rámorzsálom a tésztát az almára. Ha túl puha a  tészta, vagy behűtöm kicsit, vagy úgy csipkedem az almára, mint amikor csipetkét készítek. A tésztamorzsát szép egyenletesen eloszlatom az almán, majd az egészet betolom a sütőbe, és 25-30 perc alatt megsütöm.
Ha langyosra hűlt, meghintem porcukorral. Tejszínhab vagy vanília fagylalt illik hozzá.