2015. augusztus 29., szombat

Ünnepekre

A most következő torta klasszikus ünnepi édesség. És amellett, hogy mutatós, könnyű elkészíteni - kezdőknek is. Ezt bizonyítja egy barátnőm esete is, aki nálam tanult meg sütni ezt meg azt. Ezt a tortát is. Elmondása szerint nagyon finoman készíti, bár az ő variációjában a dolog elengedhetetlen része, hogy a torta alját odaégeti. Ez az eredeti receptben nem szerepel...
 
Diós gesztenyetorta
 
Hozzávalók:
A tészta
  • 8 db tojás
  • 30 dkg cukor
  • 1 dl víz
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 1/2 cs sütőpor
A krém
  • 25 dkg Rama vajas
  • 50 dkg gesztenyemassza
  • cukor, rum
 
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tojások fehérjét kemény habbá verem. A tészta többi hozzávalóját összekeverem, majd óvatosan beleforgatom a tojáshabot is. Egy kb. 20 cm átmérőjű, magasabb falú tortaformát kivajazok, kilisztezek, és beletöltöm a tésztát. 25 percig sütöm, majd 15 °C-kal csökkentem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöm. (Közben érdemes többször is ellenőrizni, nehogy odaégjen!)
A krémhez a Ramát a gesztenyepürével (és ha nem elég édes, cukorral) és egy kis rummal habosra keverem.
Ha megsült a tészta, rácsra teszem hűlni, majd három egyenlő vastagságú lappá vágom. A krémet három részre szedem. Az első adaggal megkenem az első tortalapot. Erre mehet a második tortalap, amire rákenem a második adag krémet. Végül az egészre ráteszem a torta tetejét, és a maradék krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is.
Díszítésnek egész diókat és némi keserű kakaóport használok. Tejszínhabbal tálalom.

Curriculum vitae

Azt hiszem, csak nyertem volna azzal, ha ezt a napot kihagyom. Vagy legalábbis semmit sem veszítettem volna vele - illetve nélküle. A kis életem játékszabályai szerint minden kudarcom minimum 3 pontot ér, míg két siker is alig tesz ki 1 pontocskát. Ma jó sok pontot gyűjtöttem az első oszlopba...
A reggeli tervezet egy szélesjókedvű befőzősnap volt. Hát nem jött össze.
Az első téliesítéses program a paradicsom aszalás volt sütőben. És persze a mai 30 °C-nál mi egy érző kebelnek, ha 8-10 órán keresztül 70 °C-ot fűtök bele a konyhába a résnyire nyitott sütőből... Szerencsére nem volt elég türelmem a dologhoz, így el is olvastam a szakácskönyv rám vonatkozó megjegyzését, idézem: "Valami nem sikerült? Ha a paradicsom [...] égettnek tűnik, [...] Dobjuk ki, és legközelebb alacsonyabb fokozatra állítva a sütőt, sűrűn ellenőrizve próbálkozzunk újra!" Hogyne. A következő próbálkozásom egy Gorenje aszalógép lesz. Majd referálok.
Végül minden kis kókadt, égett paradicsomot lecibáltam a sütőrácsról, üvegbe tettem, és friss fűszeres-fokhagymás olajat öntöttem rá. Nem is olyan vészes a látvány. Ha ehető, megosztom.
A következő akcióm egy réges-régi, eleddig mindig működő szakácskönyv Narancsos karottalekvárja volt. Teljes kudarc lett, bele is került a csatornába...
Végül pedig egy pofonegyszerű szilvalekvárt készítettem el rosszul, mert nem főztem elég ideig, és ugyan a színe se jött meg (kakaóbarna volt), de legalább  nyers is maradt. Ezt persze csak akkor konstatáltam, amikor már a teli üvegek a fejük tetején álltak. Így minden üveg tartalma ment vissza a lábosba újra rotyogni, az üvegeket pedig moshattam ki megint. De a végeredmény nagyon finomra sikerült, a szilva megfőtt, és csodaszép mélybordó színe lett. Aztán rájöttem, hogy a szilva a ludas, mert én nem ilyenből szoktam főzni a lekvárt, de mostantól ezzel is meg tudok küzdeni.
Szóval ilyen egy csöndes, augusztusi szombat nálam.

2015. augusztus 1., szombat

Nyárbefőtt

Rettentően élvezem, hogy minden olyan érik, ami elrakható, befőzhető, savanyítható és fagyasztható télire. Azt hiszem, ez a nyár egyetlen olyan mozzanata, ami elviselhetővé teszi ezt az évszakot. Meg persze az olyan esték, mint a mai: 23 °C a tetőtérben, Kék Hold az égen (vagyis ma van az idei plusz egy telihold - most olvastam...), és önkéntes filmmúzeum - jelen esetben a klasszikus Kleopátra Elizabeth Taylor-ral. És nem utolsó sorban az a tény, hogy a mai napon sikerült tartósítanom a nyarat -  5 kis üvegnyi lekvár személyében.
Íme:
 
Sárgadinnye lekvár
 
Hozzávalók:
  • 2 átlagos méretű sárgadinnye
  • 5-6 db alma
  • 20 dkg cukor
  • egy fél citrom leve
  • pár csepp vaníliaaroma
  • 1 cs Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1
  • 1 dl víz
 
A receptben azért nem szerepel a gyümölcsök konkrét mennyisége súlyra, mert az összes, tiszta tömeg (hámozva, magozva) a fontos. Ez 1250 gramm. Itt a "fő gyümölcs" a sárgadinnye, így ehhez igazítom az alma mennyiségét.
Tehát először is szépen kimosom az üvegeket, és egy tepsibe állítom őket. Ennyi lekvárhoz 5-6 kisebb üveg elég. A tepsit félig felöntöm vízzel, és felrakom a tűzhelyre, hogy csendesen forrni kezdjen, ezzel csírátlanítva az üvegeket.
A gyümölcsöket felkockázom, lemérem (1250 gramm!) és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzáadom a cukrot (én folyékony édesítőszert használok), a fél citrom levét és a vaníliaaromát, majd botmixerrel teljesen egynemű péppé turmixolom. Ezután beleszórom a Dzsemfixet, jól elkeverem, majd hozzáöntöm a vizet, és ezt is elkeverem. 
A pépet felrakom a tűzhelyre nagy lángra, és felforralom. Ha már szépen bugyog, még 1-3 percig, folyamatosan kevergetve forralom. Ha kész, egy tölcsér segítségével az üvegekbe kanalazom a lekvárt. Amikor ezzel is megvagyok, elzárom az üveges tepsi alatt a lángot, és óvatosan rácsavarom az üvegekre a tetőket. Ha ez is kész, egy konyharuhával kiemelem az üvegeket a vízből, még jobban rájuk szorítom a tetejüket, és minimum 5 percre fejre állítom őket.
Ha már megfogható hőmérsékletűek, szépen kicsinosítom az üvegeket, és röpülnek is a spejzba!
 
Ezt a lekvárt annak ajánlom, aki igazán szereti a sárgadinnyét, mert így ízesítve még esszenciálisabb lesz az íze, mint egyébként. Foszlós, vajas kiflivel nincs az a mennyiség, amit meg ne tudnék enni belőle.
Ez a recept azért Dzsemfixszel készül mert így 1. nagyon gyors; 2. nem fő szét semmi, így az íze és a vitamintartalma is megmarad; 3. édesítőszerrel is elkészíthető. Minden lekváromat így készítem.