2015. február 10., kedd

Ez van

Néha bírni kell a strapát. Én jelenleg (orvosi kényszer hatására) diétázom. Pontosabban számolom a körülöttem lévő sok-sok szénhidrátot. És bár én is odafigylek arra, mit főzök-sütök, anya lassan az őrületbe kerget a reformkonyhával. Persze igaza van, tudom én, és ha komolyan veszem, "Hogy azzá leszel, amit eszel", akkor még inkább. Na de van, amikor betelik a pohár, és hallani sem akarok korpákról, pelyhekről, darákról - csak egy hatalmas sajtoskiflit ennék (vagy kettőt), valami jófajta ömlesztett sajttal...
A következő recept viszont telitalálat. Reform, csökkentett szénhidrát-tartalmú és finom is!!!
Íme anya kölestortája:
 
Túrós kölespite
 
Hozzávalók:
  • 125 g köles
  • 2 dl víz
  • 3 dl tejszín
  • 4 tojás
  • 4 ek cukor
  • 250 g túró
  • 1 citrom reszelt héja
  • 35 g vaj
 
A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A kölest a vízzel és a tejszínnel megfőzöm. A tojások fehérjét kemény habbá verem, és félreteszem. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, a túróval és a reszelt citromhéjjal, végül belekeverem a langyos kölest. Hozzáadom a vajat, jól elkeverem benne, majd legvégül óvatosan beleforgatom a habbá vert tojásfehérjét.
Az egész masszát egy kivajazott, magas falú, kb. 18 cm átmérőjű tortaformába töltöm, majd kb. 40 perc alatt szép aranybarnára sütöm. Édes lekvárral tálalom.
 
Természetesen minden, ami ebben a receptben édes, az édesítőszerrel készül (4 ek cukor = 4 ek Pötyi por vagy 25 ml Süssili folyadék).

Ó, azok a 90-es évek!

Számomra a leginkább nosztalgikus, harmonikus és élhető időszak a 90-es évekre tehető. Szerettem, hogy az IKEA valódi, fából készült bútorokat gyártott; hogy kuriózum volt minden, ami nyugatabbról jött; hogy barnára festett faablakos, fehér kőporos házak vettek körül. Szerettem a Titkos kert-et, a Mesemondó-t, a fűrészporos tapétát. Szerettem a "Zambellit", ami mindezeket megtestesítette. Szerettem, ahogy anya és Edit gyűjtögették az újságból kiollózott (német nyelvű) recepteket, amik valahogy mindig finomabbak voltak, mint bármi itthoni.
Ez az érzés kerített hatalmába, amikor a legkedvesebb német nyelvű lakberendezési újságomból fordítottam és sütöttem meg ezt a receptet.
Íme:
 
Almás morzsatorta
 
Hozzávalók:
  • 800g alma
  • 3 ek cukor
  • 1 ek vaníliáscukor
  • fél citrom leve
  • 150 g liszt
  • 100 g őrölt mandula vagy dió
  • 75 g porcukor
  • 125 g vaj
 
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Egy tetszőleges sütőformát kivajazok (ez lehet több kisebb szuflés forma is, így több külön adagot lehet készíteni). Az almát meghámozom, negyedelem, kimagozom, majd apróra felkockázom. A cukorral, vaníliáscukorral és a citromlével összekeverem, és a kivajazott sütőformába terítem.
A morzsához összegyúrom a lisztet, a mandulát vagy diót, a porcukrot és a vajat, majd a két tenyerem közt rámorzsálom a tésztát az almára. Ha túl puha a  tészta, vagy behűtöm kicsit, vagy úgy csipkedem az almára, mint amikor csipetkét készítek. A tésztamorzsát szép egyenletesen eloszlatom az almán, majd az egészet betolom a sütőbe, és 25-30 perc alatt megsütöm.
Ha langyosra hűlt, meghintem porcukorral. Tejszínhab vagy vanília fagylalt illik hozzá.